1 A mise a keresztény élet központja, mert benne Krisztus egyedüli áldozata jelenik meg vértelen módon, meghosszabbítva megváltó áldozatát a kereszten. Ahogyan a Katolikus Egyház Katekizmusa (CIC 1366) tanítja, az Eucharisztia a kereszt áldozatának emlékműve. Ezen áldozat gyümölcseit alkalmazza, mint például a bűnbocsánatot. Krisztus egyszer s mindenkorra feláldozta magát (Zsidókhoz 7,27; 9,26; 10,10), és a misén ez az egyedüli áldozat jelenvalóvá válik, nem ismétlésként, hanem szentségi aktualizálásként (1 Korintusiakhoz 11,24-25; Lukács 22,19-20; Zsidókhoz 9,14).
A Katekizmus (CIC 1367) tanítja, hogy Krisztus áldozata és az eucharisztia nem két különálló áldozat, hanem egy és ugyanaz a cselekedet: "ugyanaz az áldozat, amelyet felajánlanak." A misén az Egyház részt vesz ebben az áldozatban, és önmagát is Krisztussal együtt áldozza fel. Amint Szent Pál mondja, a hívők élete, szenvedései és imái egyesülnek Krisztus áldozatával (Kolosszeiekhez 1,24; Rómaiakhoz 12,1). Amikor részt veszünk az eucharisztiában, Krisztus áldozatához csatlakozunk egy testként (1 Korintusiakhoz 10,16-17).
Krisztus áldozata, amely örök megváltást szerzett nekünk (Zsidókhoz 9,12), folytatódik a misén (CIC 1368), lehetővé téve a keresztények számára, hogy részt vegyenek ebben az áldozatban. Az Eucharisztia így engesztelő áldozat (Izajás 53,5; Máté 26,28), amely Krisztus által egyszer és mindenkorra elért megváltás kegyelmét alkalmazza minden hívőre. A mise nem ismétlés, hanem Krisztus áldozatának élő jelenléte, amely a liturgiában megújul minden generáció üdvösségéért.
