1 A Szeplőtelen Fogantatás tana azt állítja, hogy a Szűz Mária eredendő bűntől mentesen fogant. IX. Piusz pápa hivatalosan hirdette ki 1854-ben, és a dogma azt tanítja, hogy Mária, „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28), Jézus Krisztus érdemei által különleges módon megváltást nyert.
Ennek a tanításnak egy fontos pontja a görög „Kecharitomene” kifejezés használata Lukács evangéliumában. Az angyal Gábriel köszöntésében így szól Máriához: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes” (Lk 1,28). A „Kecharitomene” kifejezés azt jelenti, hogy „teljesen kegyelmes” vagy „teljes mértékben megáldott”, és az alkalmazott igei forma egy teljes és folyamatos cselekvést jelez. Ez azt sugallja, hogy Mária létezése kezdetétől Isten kegyelmében részesült, és ebben a kegyelemben maradt az angyal köszöntéséig. Ez a cím egyedi a Szentírásban, és csak Máriára használják, amely az ő különleges helyzetét és az eredendő bűntől való megőrzését jelzi.
Az egyházatyák is hozzájárultak ehhez a megértéshez. Szent Jusztin vértanú és Szent Iréneusz kifejlesztették Mária tipológiáját, mint „új Éva”. Ahogy Éva bűn nélkül teremtetett, de az engedetlenséget választotta, úgy Mária bűntelenül fogant és hűséges maradt Istenhez. Szent Ágoston a negyedik században azt állította, hogy mindenki, kivéve a Szűz Máriát, az eredendő bűn alá esik, elismerve Mária különleges szentségét fogantatása óta.
A Katolikus Egyház Katekizmusa megerősíti, hogy Mária „Jézus Krisztus érdemei által” lett megőrizve (CIC 491). Ez a kiváltság hangsúlyozza, hogy a Szeplőtelen Fogantatás nem Mária saját érdeme, hanem egy kegyelem, amelyet Isten adott neki Jézus anyai szerepének előkészítéseként.
Így a Szeplőtelen Fogantatás tana, amelyet a Szentírás és az egyházatyák tanítása támogat, tükrözi Isten tervét Mária felkészítésére egyedülálló küldetésére az üdvtörténetben. A „Kecharitomene” kizárólagos használata Máriára hangsúlyozza az ő egyedülálló helyzetét, mint az egyetlen, aki bűntelenül fogant.
