A katolikusok úgy vélik, hogy a hagyomány ugyanolyan fontos, mint a Biblia, és ez érthető, ha megnézzük, hogyan alakult ki maga a Biblia. Az Egyház első éveiben a keresztényeknek nem volt teljes Újszövetségük, és az, ami életben tartotta Jézus tanításait, a szóbeli hagyomány volt, amely generációról generációra szállt. Az Újszövetség első könyve, Szent Pál első levele a tesszalonikaiakhoz, csak Kr. u. 50 körül íródott, körülbelül 20 évvel Krisztus feltámadása után.
Ebben az időszakban Jézus tanításait élőszóban adták tovább az apostolok és a keresztény közösségek. A hagyomány kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban. Még az Újszövetség könyveinek megírása után is több évszázadba telt, míg az Egyház hivatalosan meghatározta, mely szövegek kerüljenek be a Bibliába. A Biblia kánonja csak a 4. század végén, Kr. u. 397-ben, a karthágói zsinaton zárult le. Addig a hitet főként a hagyományon keresztül élték és tanították, az apostolok és utódaik pedig megőrizték és továbbadták Krisztus tanításait.
Az Újszövetség leveleit, például Pál, Péter és János leveleit, nagyon specifikus célokkal írták: hogy útmutatást adjanak, kijavítsák a hibákat, és megerősítsék a keresztény közösségeket. Ezeket a leveleket nem eredetileg a Biblia részeként írták; az egyházakban olvasták fel őket, hogy bátorítsák a keresztényeket, és segítsenek nekik az evangélium szerint élni. Csak később, a hagyomány révén döntötte el az Egyház, mely írásokat ihlette Isten, és melyek kerüljenek be a Szentírásba.
Azt mondani, hogy „a hagyomány ugyanolyan fontos, mint a Biblia”, azt jelenti, hogy elismerjük: hagyomány nélkül nem lenne meg a Biblia, ahogy ma ismerjük. A hagyomány tartotta életben Krisztus tanításait az első évszázadokban, és általa tudta az Egyház azonosítani, mely könyvek tartoznak az Újszövetséghez. Emellett a hagyomány segít a Szentírás helyes értelmezésében. Hagyomány nélkül mindenki máshogy értelmezné a Bibliát, ami zűrzavarhoz és megosztottsághoz vezetne.
Egyértelmű példa erre az Eucharisztia. A katolikus hit, miszerint a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik, mélyen gyökerezik mind a Biblia szavaiban, mind az Egyház gyakorlatában az apostolok idejétől kezdve. A hagyomány évszázadokon keresztül segítette az Egyházat, hogy mélyebben megértse és megélje ezt a valóságot, és megőrizte Jézus utolsó vacsorán átadott tanításait.
Ezért a katolikusok számára a hagyomány ugyanolyan fontos, mint a Biblia, mert mindkettő ugyanabból a forrásból származik: Istenből. Kéz a kézben járnak, kiegészítik egymást, és nélkülözhetetlenek az Egyház életében és hitében. A hagyomány élő, a Szentlélek által vezetett, és biztosítja, hogy Krisztus üzenete évszázadokon át teljesen érthető és élhető legyen.
A katolikusok úgy vélik, hogy a hagyomány ugyanolyan fontos, mint a Biblia, mert mindkettő Istentől származik, és kiegészítik egymást. A hagyomány megőrizte és továbbadta Jézus tanításait az Újszövetség elkészülte előtt.
A Biblia, ahogyan ismerjük, csak a 4. században nyert végleges formát, amikor az Egyház a hagyomány révén felismerte, mely írások Istentől ihletettek. A hagyomány megőrizte Krisztus tanításait a kánon kialakításáig.
A hagyomány segít a Szentírás értelmezésében, és biztosítja a hit egységét. Enélkül az egyéni értelmezések megosztottságot okozhatnának.
2 Tesszalonikaiakhoz 2,15 – "Tartsátok meg a hagyományokat" hangsúlyozza a szóban átadott hagyomány fontosságát.
János 21,25 – "Nem minden van leírva" emlékeztet arra, hogy Jézus tanításai túlmutatnak a Szentíráson.
1 Korintusiakhoz 11,2 – "Tartsátok meg a hagyományokat" erősíti a hagyomány gyakorlatát a korai Egyházban.
2 Timóteushoz 2,2 – "Tanítsd meg másoknak" mutatja be a hit szóbeli továbbadását a hagyomány részeként.
János 16,12-13 – "Még sok mondanivalóm van" rámutat arra, hogy a Szentlélek tovább vezeti az Egyházat a Szentíráson túl.
Máté 28,19-20 – "Tanítsátok meg minden nemzetet" hangsúlyozza az apostolok felelősségét a hit továbbadásában.
Apostolok cselekedetei 2,42 – "Kitartottak a tanításban" bemutatja, hogy az első keresztények a Szentíráson túli tanításokat is követték.
1 Tesszalonikaiakhoz 2,13 – "Úgy fogadták el, mint Isten szavát" magában foglalja az apostoli prédikációt Isten igéjeként.
2 Péter 1,20-21 – "Egyetlen prófécia sem magánértelmezés" hangsúlyozza a Magisztérium szükségességét a Biblia értelmezésében.
1 Korintusiakhoz 15,1-2 – "Továbbadtam, amit kaptam" hangsúlyozza a hit szóbeli továbbadásának fontosságát a hagyományban.
