1 Az 'atya' kifejezés használata a papokra vonatkozóan lelki atyaságuk, pásztori funkciójuk, az egyházi hagyomány és a közösség által megadott tisztelet kifejeződése. Ez egy módja annak, hogy elismerjék életük spirituális szerepét a hívek életében és az egyházban, hangsúlyozva felelősségüket a vezetésben, tanításban és megszentelésben. Ezért hívják a hívek a papokat atyának, tiszteletet adva nekik.
A Presbyterorum Ordinis rendeletben, amelyet a II. Vatikáni Zsinat hozott létre, leírják, hogy a papoknak mindenki között kell élniük, tanítaniuk és inteniük kell őket, mint kedves gyermekeket. Ez tükrözi azt az okot, amiért a hívek atyának nevezik a papokat, felismerve bennük a lelki tekintélyt, amely az embereket gondozza, mint egy apa a gyermekeit.
Pál, a korinthusi közösségnek írt levelében, lelki atyaként mutatkozik be, aki az irányítás, korrekció és az atyai gyengédség gondjait viseli. Ő küldi Timóteust, akit 'szeretett fiának' nevez, megerősítve a lelki atyaság fogalmát, amely az egyik oka annak, hogy a keresztények atyának nevezik a papokat.
Bár az 'atya' kifejezés nem jelenik meg közvetlenül az írásokban, a pap, vagy presbiter szerepe világosan meg van határozva. A Apostolok Cselekedetei 14, 23 -ben Pál és Barnabás presbitereket nevez ki minden közösségben, lelki vezetők szerepét betöltve. Ma, ugyanúgy, mint akkor, a papokat püspök választja és szenteli fel, és 'kétszeres tiszteletre méltók' (1 Timóteus 5, 17), hogy vezessék és szolgálják Isten népét.
