1 Az ikonoknak az a oka, hogy a katolikusok rendelkeznek velük, hogy ezek az objektumok mély teológiai és szellemi jelentőséggel bírnak, mely az Egyház hagyományában gyökerezik. Először is fontos megkülönböztetni a tiszteletet és a hódolást. Az ikonokat nem imádják; a hódolás kizárólag Istennek van fenntartva. Az ikonok ezzel szemben szentek, Krisztus és Szűz Mária képviseletét tisztelik. Ablakként szolgálnak a mennybe, lehetővé téve a hívek számára, hogy elmélkedjenek a isteni valóságokon. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy Jézus, amikor megtestesült, az „látható kép az ismerhetetlen Istenből” (Kolossébeliekhez írt levél 1,15). Így az ikonok megcsodálásakor a katolikusok emlékeznek Isten jelenlétére közöttünk.
Ezen túlmenően a katolikusok rendelkeznek ikonokkal, mert azok katekésztikai és oktatási eszközként szolgálnak. Az Egyház történelme során sok híven nem volt hozzáférése írott szövegekhez, vagy nem tudott olvasni. Így az ikonok a megváltás történetét mesélték el és tanították a hit titkairól. Bibliás jeleneteket, Krisztus életének eseményeit és szenteket ábrázolva láthatóvá teszik a láthatatlan spirituális valóságokat. Például a 2Mózes 25,18-20-ban Isten utasítja a cherubimok képeinek létrehozását a Sátorban, megmutatva, hogy a szent képek létrehozása bibliai alapokra épül.
Az ikonok az Egyház élő Tradíciójának megnyilvánulása. Ahogyan a szóbeli hirdetés közvetíti az Evangéliumot, úgy az ikonográfia is, a képek révén.
Az ikonok be vannak építve a katolikus liturgiába, segítve a híveket az ima és hódolat középpontjába helyezni. Amikor a katolikusoknak ikonok vannak az egyházukban és otthonaikban, összhangban vannak az Egyház liturgikus hagyományával, amely mindig is fontosnak tartotta a szent képek használatát. A Szentáldozásban például a képek segítik a híveket Krisztus és a szentek életének emlékezésében, előidézve a megünnepelt titkok gondolatait. A 4Mózes 21,8-9-ban Isten utasítja a bronzból készült kígyó készítését, amelyet megnézve meggyógyította az Israelitákat, bemutatva, hogy az anyagi tárgyak Isten áldásával képesek spirituális kegyelmeket közvetíteni.
Az első egyházi Zsinatokban, mint például a Niceai Második Zsinatban, 787-ben, az ikonok tiszteletét hivatalosan is védték az ikonok ellen irányuló iconoklasztizmus eretnekségével szemben, amely elutasította a képek használatát. Ez a zsinat megerősítette, hogy amikor egy ikont tisztelnek, a katolikusok nem imádják a fát vagy a festéket, hanem azt, amit az ikon képvisel. Krisztus esetében a hódolás jogos, mert ő Isten. Szűz Mária és a szentek esetében a katolikusok tiszteletet, amely a tisztelet és a megbecsülés egy formája, de nem hódolást tanúsítanak, amely kizárólag Istennek van fenntartva (Máté 4,10). Így a szentek ikonjainak tiszteletben tartásakor a hívek a szentség példáit idézik fel és kérik közbenjárásukat, mindig megőrizve a tisztelet és a hódolás közötti különbséget.
Ezenkívül a katolikusok rendelkeznek ikonokkal, mert az első egyházászázadok óta a képeket csendes hirdetési eszközként használták. Rómában található katakombákban, melyek a II. és III. századból származnak, olyan festményeket találunk, amelyek Krisztust Jó Gondviselőként, Szűz Máriát és a szenteket ábrázolják. Ezek a képek oktatták a híveket és közvetítették az Evangélium üzenetét, különösen olyan időszakban, amikor sok keresztény analfabéta volt. Ez a gyakorlat összhangban van a bibliai nézettel, mint például a 2Mózes 25,18-20, ahol Isten utasítja a cherubimok képeinek létrehozását a Sátorban. A képek segítik a híveket az isteni valóságokon való elmélkedésben és a hitük megerősítésében, mindig emlékezve arra, hogy a hódolás kizárólag Istennek való.
Ezek az okok mutatják, miért rendelkeznek a katolikusok ikonokkal: azok egy módot jelentenek a szenthez való közeledésre, a hit oktatására és a liturgia mélyebb megtapasztalására, mindig az Egyház Tradíciójával összhangban.
