1 1. Keresztség
A keresztség a keresztény beavatás első szentsége. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, különösen az eredendő bűntől, és Isten gyermekeként újjászületünk. Ezáltal az Egyház tagjaivá válunk. Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy kereszteljenek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28,19). Az Apostolok Cselekedeteiben Péter arra tanít, hogy keresztelkedjünk meg a bűnök bocsánatának elnyeréséért, és kijelenti, hogy az ígéret mindenkié, beleértve a gyermekeket is (ApCsel 2,38-39). A keresztség szellemi újjászületéssel hasonlítható össze, ahogy Jézus mondja János 3,5-ben: „Aki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Pál apostol is tanítja, hogy a keresztség által egyesülünk Krisztus halálával és feltámadásával, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új életet éljünk (Róm 6,3-4; Gal 3,27). Az egész családok megkeresztelésének gyakorlata szintén megjelenik az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 16,15; ApCsel 16,33) és 1Kor 1,16-ban.
2. Eucharisztia
Az Eucharisztia az a szentség, amelyben a kenyér és a bor Krisztus testének és vérének válik. Jézus az Utolsó Vacsorán alapította meg, amikor azt mondta: „Ez az én testem… Ez az én vérem… tegyétek ezt az én emlékezetemre” (Lk 22,19-20; Mt 26,26-28). János 6,51-ben Jézus kijelenti: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Az Eucharisztia központi szerepet játszik a keresztény életben, mivel közvetlenül Krisztushoz köt minket. Pál apostol újra megerősíti ezt az intézményt 1Kor 11,23-26-ban, emlékeztetve minket arra, hogy folytassuk az Eucharisztia ünneplését Krisztus visszatéréséig.
3. Bérmálás
A bérmálás a keresztség megerősítésének szentsége, amely a Szentlélek ajándékát nyújtja. Az Apostolok Cselekedeteiben az apostolok kézrátétellel kérik a megkeresztelteket, hogy megkapják a Szentlelket (ApCsel 8,14-17; ApCsel 19,5-6). János 20,22-ben Jézus feltámadása után adja a Lelket az apostoloknak, megmutatva, hogy ez az ajándék elengedhetetlen a keresztény küldetéshez. A Zsidókhoz írt levél szerzője (Zsid 6,2) a kézrátételt a hit egyik alapelvének nevezi.
4. Bűnbánat (Gyónás)
A bűnbánat szentsége bűneink bocsánatát kínálja. Feltámadása után Jézus az apostoloknak adta a hatalmat, hogy bűnöket bocsássanak meg vagy tartsanak vissza: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azoknak megbocsáttatnak” (Jn 20,22-23). Ez a hatalom az egyházban a papokon keresztül folytatódik, akik meghallgatják a gyónásokat. Jakab levele (Jak 5,16) is felszólítja a keresztényeket, hogy vallják meg bűneiket egymásnak, megmutatva a megbékélés fontosságát.
5. Betegek kenete
A betegek kenete a súlyosan betegek lelki és testi gyógyulásának szentsége. Jakab levele utasítja, hogy ha valaki beteg, hívja a presbitereket, hogy imádkozzanak és kenjék meg olajjal az Úr nevében, mert „a hit imája megszabadítja a beteget” (Jak 5,14-15). Ez a szentség lehetőséget nyújt Istenhez fordulni gyógyulásért, valamint lelki erőt ad a szenvedés elviselésére.
6. Papság
A rend szentsége az egyház szolgálatának hivatalát adja: diakónusok, papok és püspökök számára. Pál arra buzdítja Timóteust, hogy ne hanyagolja el az ajándékot, amelyet kézrátétellel kapott (1Tim 4,14; 2Tim 1,6), és az Apostolok Cselekedeteiben látjuk, hogy az apostolok kézrátétellel szentelik fel a diakónusokat szolgálatra (ApCsel 6,6). A Zsidókhoz írt levél emlékeztet, hogy senki sem veheti magához ezt az hivatalát, csak ha Isten hívja meg (Zsid 5,4). Jézus küldetése, hogy kereszteljen és tanítson az Ő nevében (Mt 28,19-20) szintén része a felszentelt szolgálóknak.
7. Házasság
A házasság az a szentség, amely egyesíti a férfit és a nőt a szeretet szövetségében, amely tükrözi Krisztus és az egyház közötti egységet. A házasság bibliai alapja a Teremtés könyvében található, amikor Isten egyesíti Ádámot és Évát, és kijelenti, hogy „ketten egy test lesznek” (Ter 2,24). Jézus megerősíti ezt az elválaszthatatlan egységet Máté 19,4-6-ban, mondván, hogy a férfit és a nőt, akiket Isten egyesít, nem szabad elválasztani. Pál apostol ehhez az egységhez hasonlítja Krisztus egyház iránti szeretetét (Ef 5,31-32).
