1 A katolikusok hisznek a kegyelemben, mint Isten ingyenes és isteni ajándékában, amely nélkülözhetetlen a lelki élethez és az üdvösséghez. Az Írásokban a kegyelem olyan átalakító erőként jelenik meg, amely helyreállítja a lelket. Az Efézus 2, 8–9 szerint: 'Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által; és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka; nem cselekedetek által, hogy senki ne dicsekedjen.' Ez a rész arra utal, hogy a kegyelem nem emberi érdem, hanem Isten ajándéka.
A keresztség által a katolikusok hisznek abban, hogy a kegyelem által Isten gyermekei lesznek (Galata 3, 26–27). 'Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik pedig Krisztusba keresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra.' Ez az új életet jelképezi, amelyet a kegyelem ad.
Ezen kívül a kegyelem folyamatosan árad a szentségek által. A Róma 6, 14 szerint: 'Mert a bűn nem uralkodik rajtatok, mivel nem a törvény alatt vagytok, hanem a kegyelem alatt.' Legyen szó házasságról, bűnbánatról vagy eucharisztiáról, a katolikusok hisznek abban, hogy a kegyelem minden szentségen keresztül árad, erősítve őket a kihívások idején.
A kegyelem és az emberi szabadság együttműködése szintén központi jelentőségű. A 2 Korinthus 12, 9 szerint Isten ezt mondja Pálnak: 'Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.' Ez azt mutatja, hogy bár a kegyelem isteni ajándék, az ember elfogadása és együttműködése szükséges ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Így a katolikusok hisznek a kegyelemben, mint Isten és ember együttműködésében a szentség és az isteni közösség keresésében.
