1 Az oltáron zajlik a liturgia csúcspontja: a kenyér és a bor konszekrálása, amely Krisztus Testévé és Vérévé válik. Ez a kereszt áldozatára emlékeztet, amely minden misén vértelen módon ünnepelhető. Amikor a katolikusok oltárt tartanak a templomban, megerősítik hitüket az Eucharisztiában, amely "az egész keresztény élet forrása és csúcsa" (CIC 1324), mert itt Krisztus áldozza fel magát értünk, emlékeztetve arra, amit a Golgotán tett.
Az oltár továbbá tükrözi az egyház közösségének és egységének eszméjét. Minden hívő az oltár köré gyűlik, hogy megossza az egy kenyeret és az egy kelyhet, ahogyan Pál apostol tanítja az 1 Korintusiak 10,16-17-ben: "A hálaadás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mivel egy a kenyér, mi, bár sokan vagyunk, egy test vagyunk." Az oltár tehát egy szimbólum, amely a katolikusokat Krisztus és egymás köré gyűjti.
Az oltár bibliai gyökerei az Ószövetségben találhatók, ahol az áldozatok központi helye volt Isten számára. Az Újszövetségben azonban Krisztus tökéletes áldozata helyettesíti az ősi áldozatokat. Ahogyan a Zsidókhoz írt levél 13,10 írja: "Van egy oltárunk, amelyről azok, akik a sátor szolgálatát végzik, nem ehetnek." Ez az "oltár" maga Krisztus, akinek egyedülálló és örök áldozata a templomi oltáron válik jelenvalóvá.
A katolikusok azért tartanak oltárt a templomban, mert ez Krisztust és az ő megváltó áldozatát szimbolizálja, amely szentségi módon ünnepelhető. A mise alatt az oltár a hely, ahol a menny és a föld találkozik, és a hívők részt vesznek a megváltás misztériumában. Az oltár a liturgikus élet központja, és általa a katolikusok mélyebben egyesülnek Krisztussal és egymással a hitben és az Eucharisztiában, folyamatosan megújítva elkötelezettségüket Isten és az egyház iránt.
