1 Mi, katolikusok hiszünk a szentek közösségében, mert látjuk a lelki egységet az Egyház minden tagja között. Ez magában foglalja a Földön lévő híveket, a tisztítótűzben lévő lelkeket és a szenteket, akik már a mennyben vannak. Ez a hit nagyon fontos, és az Egyház több tanításán alapul.
A szentek közössége az a szolidaritás, amely egyesíti az összes hívőt, függetlenül attól, hol vannak. Olyan, mint egy misztikus test, amelynek Krisztus a vezetője. Mindannyian megosztjuk a lelki javakat, mint a hit és a szentségek, különösen az Eucharisztia. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja: "Mivel az Egyházat egy és ugyanazon Lélek vezeti, minden jó, amit kap, szükségszerűen közös kincstárrá válik" (CIC 947). Ez megmutatja, hogy az élet különböző állapotaiban is mindannyian kapcsolatban vagyunk.
A szentek közösségének fontos pontja a közbenjárás. Mi, katolikusok hisszük, hogy a mennyben lévő szentek imádkozhatnak azokért, akik a Földön vannak. A Biblia Jakab 5,16-ban azt mondja: "Az igaz ember buzgó könyörgése sokat ér". A szentek segítségét kérni nem más istenség imádása, hanem az egyház minden tagja közötti szeretet és szolidaritás megélése. A szentek, mivel közel vannak Istenhez, hatékonyabb imákat mondhatnak.
Jézus maga állítja, hogy akik a mennyben vannak, élnek. Máté 22,32-ben azt mondja: "Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." Ez megerősíti azt a hitet, hogy a szentek nem haltak meg, hanem örökké élnek Istennel. Így tudatában vannak a Földön lévők szükségleteinek, és közbenjárnak értünk.
Mi, katolikusok imádkozunk a tisztítótűzben lévőkért is, hiszünk abban, hogy imáink segíthetnek ezeknek a lelkeknek. A 2 Makkabeus 12,46-ban írva van: "Szent és üdvös gondolat imádkozni a megholtakért, hogy megszabaduljanak bűneiktől." Ez megerősíti, hogy mindannyian kapcsolatban vagyunk az üdvösség keresésében, és hogy a szentek közössége magában foglalja az élők és az elhunytak közötti kölcsönös segítséget.
A szentek közössége Isten kegyelmére épülő valóság. Mi, katolikusok részt veszünk az Egyház lelki javaiban, és erőt kapunk az Eucharisztia által. Az 1 Korintusiakhoz 10,16-17-ben Pál azt mondja: "Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesedés? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testében való részesedés?" Ez a rész megmutatja, hogy Krisztus Testének és Vérének megosztásával mindannyian egy testté válunk. Az Eucharisztia erősíti a szentek közösségét, egyesítve minden kor híveit.
Egy másik fontos szempont a "tanúk felhője", amelyről a Zsidókhoz írt levél 12,1-ben említést tesznek: "Ezért tehát mi is, akiket a tanúk ekkora fellege vesz körül..." Ez a rész emlékeztet minket arra, hogy a szentek a hit és kitartás példái, és életük inspirál minket a továbbhaladásra. Ők nincsenek távol, hanem jelen vannak lelki utunkon.
A szolidaritás alapvető fontosságú a szentek közösségében. Az Egyház nem csak emberek csoportja, hanem közösség, amely kölcsönösen támogatja egymást. A Galatákhoz írt levél 6,2-ben Pál azt mondja: "Hordozzátok egymás terheit, és így teljesítitek Krisztus törvényét." Ez a szolidaritásra való felhívás tükröződik az Egyház életében, ahol mi, katolikusok segítjük egymást nehézségeinkben, legyenek azok lelki vagy anyagi természetűek. A szentek iránti odaadás szintén segít közelebb kerülni Krisztushoz és erősíteni ezt az egységet.
Végül a szentek közössége a szeretet egy olyan formája, amely túlmutat a földi életen. Ez annak elismerése, hogy a keresztény közösség a halál után is folytatódik. Akik a Földön vannak, a tisztítótűzben és a mennyben, Krisztusban egyesülnek. Az Egyház tanítja, hogy a szentek közössége a szolidaritás gyakorlati megélése. Mi, katolikusok arra vagyunk hívva, hogy éljük ezt a közösséget, segítve és imádkozva egymásért, miközben mindannyian együtt haladunk az üdvösség felé.
