1 A katolikusok a szabad akaratot hitük központi elvének tekintik. Számukra a szabad akarat Isten ajándéka, amely lehetővé teszi, hogy az ember tudatos és erkölcsi döntéseket hozzon, választhat a jó és a rossz között. Ez a hit mélyen gyökerezik a Szentírásban és az egyház tanításában, amely hangsúlyozza, hogy az eredeti bűn ellenére az ember nem veszítette el teljesen választási képességét, bár az meggyengült. A Tridenti Zsinat kiemelte, hogy a szabad akarat érintetlen maradt, és képes együttműködni Isten kegyelmével.
Az emberi szabadság a katolikus tanítás szerint szorosan összefügg az emberi méltósággal. A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti, hogy az emberi cselekedetek dicséretet vagy elítélést érdemelnek éppen azért, mert a szabadságból fakadnak. A Galatákhoz írt levél 5,13 szerint Pál arra buzdítja a keresztényeket, hogy szabadságukat ne önmaguk szolgálatára használják, hanem másokért, ezzel bemutatva, hogy az igazi szabadság a szeretethez és a felelősséghez kötött. Így a katolikusok úgy hiszik, hogy a szabad akarat a jó választásának képessége, különösen az isteni akarat követésében.
A katolikus hagyomány azt is hangsúlyozza, hogy a szabad akarat nem engedély a tetszőleges cselekvésre, hanem felelősség. Az igazi szabadság az egyházi tanítás szerint azt jelenti, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni Isten erkölcsi törvényéhez. A "Gaudium et Spes" kiemeli, hogy "csak a szabadságban fordulhat az ember a jó felé", ezzel megerősítve azt az elképzelést, hogy az embernek szabadságát a jó cselekedetek érdekében kell használnia, és ezáltal tükröznie kell Isten képét.
Tehát a kérdésre, hogy "hisznek-e a katolikusok a szabad akaratban?", a válasz igen, és ezt a morál és az ember Istenhez való viszonyának alapkövének tartják. A szabad akarat lehetővé teszi, hogy az ember jelentős döntéseket hozzon nemcsak önmagáért, hanem összhangban Isten terveivel. És Isten kegyelme révén ez a szabadság megerősíthető, képessé téve az embert arra, hogy legyőzze a kísértéseket, és teljes mértékben az isteni akarat szerint éljen.
