1 Akik már megtisztultak és Isten boldogító látásában élnek, a mennyországban lakva, választottaknak és szenteknek nevezik. Ezek a szentek nemcsak hogy képesek, de segítenek is nekünk, közbenjárva értünk Istennél. Úgy kérik az Urat a nevünkben, mint hűséges barátok, akik kérik szeretteikért. Ezért imádkoznak a katolikusok a szentekhez, felismerve, hogy ők, Isten közelében lévén, közbenjárhatnak szükségeinkért.
A Katolikus Egyház Katekizmusa 2683-as pontja szerint a szentek közbenjárása a legmagasabb szolgálat, amit Isten terve érdekében nyújtanak. A szentek közbenjárását kérni tehát egy bizalom- és hitcselekedet. A katolikusok úgy imádkoznak a szentekhez, hogy biztosak abban, hogy ezek az égi barátok közbenjárásukkal áldásokat és kegyelmeket hozhatnak életünkre és az egész világra.
A szentekhez való imádkozás gyakorlata mélyen gyökerezik a Szentírásban. Az Ószövetségben a 2 Makkabeusok 15, 11-16-ban egy látomás szerepel Oniászról, egy már elhunyt papról, aki imádkozik az egész zsidó népért. Ez azt mutatja, hogy az igazak a halál után is továbbra is közbenjárnak azokért, akik a földön maradtak. Az Újszövetségben, a Jelenések 8, 3-4-ben Szent János látomása szerint a szentek imái füstként szállnak Isten trónjához, ami a hívőkért való folyamatos közbenjárást jelképezi.
Így a szentek közbenjárását kérni olyan hagyomány, amely mind a Szentírásban, mind az Egyház tanításában támogatást talál. Amikor a katolikusok a szentekhez imádkoznak, nem helyettesítik ezzel Isten szerepét, hanem elismerik a szentek közösségét és azok közbenjárásának hatalmát Istennél. E közösség által azok, akik a mennyben vannak, Isten teljes egyesülésében továbbra is segítséget nyújtanak a földön zarándokló Egyháznak, mint Krisztus misztikus testének része.
