A hit a vallásos élet központi pillére. Összeköti az embert az istenivel, és erősíti a kapcsolatot Istennel. Általa az emberek meghaladják a hétköznapi logikát, és teljesen bíznak az isteni cselekvésben. A hit, mint Isten ingyenes ajándéka, meghívja a hívőket, hogy közösségben éljenek vele, követve tanításait és ígéreteit.
Először is, a hit személyes ragaszkodás Istenhez. Nem pusztán az értelem tette, hanem teljes odaszentelődés. Döntés arról, hogy bízunk és alávetjük magunkat az isteni akaratnak. Ez az odaadás a hitet személyes és kapcsolati cselekvéssé teszi, amely intim viszonyt épít ki Istennel.
A hit közösséget hoz létre az egyének között. Aki hisz, nincs egyedül, mert a hit nemzedékről nemzedékre továbbadódik. A közös hit megerősíti a spirituális életet, ahol mindenki hozzájárul a kölcsönös hit növekedéséhez. Ez az egységes közösség alkotja az Egyházat, amely Krisztus jelenlétéről tanúskodik.
A hit a hívők útját is megvilágítja. Új nézőpontot kínál az életről és a világról. Bizonytalanság idején a hit útmutatóként szolgál, reményt nyújtva. A kereszténységben a hit olyan misztériumokban gyökerezik, mint a Kereszt és az Eucharisztia, amelyek erő és vigasz forrásai a hívők számára.
A vallásos gyakorlat a szentségeken keresztül táplálkozik a hitből. Olyan szentségek, mint az Eucharisztia, megújítják a közösséget Krisztussal. Megerősítik az egységet és a szeretetet a közösségben, lehetővé téve, hogy a hit konkrét szeretetcselekedetekben nyilvánuljon meg a felebarát iránt.
Ezenkívül a hit egy aktív elköteleződés. Nem pusztán passzív meggyőződés, hanem felszólítás a cselekvésre. A hívőnek meg kell élnie Krisztus értékeit, az igazságot és a közjót keresve. Ez az aktív dimenzió a hitet a megszentelődés és a világ átalakításának útjává teszi.
Összefoglalva, a hit az a kapocs, amely összeköti az embert Istennel és a közösséggel. Megvilágítja, erősíti és irányítja a hívőt lelki zarándokútján. A hit nemcsak értelmet ad az életnek, hanem mindenkit arra hív, hogy hozzájáruljon Isten Országához. Ez az éltető erő formálja az Egyház identitását és a keresztény küldetést.
A hit személyes és kapcsolati ragaszkodás Istenhez, amely magában foglalja az odaszentelődést és a bizalmat az ő akarata iránt. Ez a szeretet és bizalom tette, amely erősíti a hívő és a Teremtő közötti kapcsolatot, és lehetővé teszi, hogy közösségben éljenek vele.
A hit szeretet és remény közösségébe egyesíti a hívőket. Ez a közös hit megerősíti a lelki életet, és Krisztus jelenlétéről tanúskodik az Egyházban, amely Krisztus Testévé válik a Földön.
A hit nem pusztán meggyőződés, hanem aktív elköteleződés, amely utat mutat a hívőnek, hogy Krisztus tanításai szerint éljen. Bizonytalan időkben megvilágítja az utat, ösztönöz a közjó keresésére, és konkrét szeretet- és igazságtettek által alakítja a világot.
Máté 17,20: "Ha olyan hitetek van, mint a mustármag, azt mondjátok ennek a hegynek: 'Menj innen oda', és elmegy."
Rómaiaknak írt levél 1,17: "Az igaz hitből él."
Zsidókhoz írt levél 11,6: "Hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni Isten előtt."
CIC 176
CIC 166
